Lépésről lépésre a fogadalmakkal!

Az újévi fogadalmakról nekem mindig az jut eszembe először, hogy miért fogadsz meg valamit, mi motivál? Ha külső indíttatásból, az teljes másképp ösztönöz, mint amikor valóban szeretnél változtatni – például egy szokásodon. A belső hajtóerő óriási energiákat képes mozgósítani, hiszen tényleg magadért, a saját tesi, lelki egészségedért akarsz tenni.

Nem lehet általánosságban beszélni arról, kihez milyen fogadalom passzol. Nem mindegy, hogy egy korábban keveset mozgó ember akar mondjuk 50 kilótól megszabadulni, vagy egy amúgy is sportosan élő 4 kilótól. Ki, miért kezdi el az életmódbeli váltást? Ehhez a nulladik pont, hogy reálisan kell látnunk, hogy hol tartunk, racionálisan fel kell mérni, hova akarunk eljutni, és hogy milyen utat tervezünk bejárni.  

Én a lépésről lépésre haladás híve vagyok. Nagyon kevés embernél működik az egyik napról a másikra történő hirtelen, nagy váltás. Amögött sokszor valamilyen betegség, trauma áll(hat).

Régi szokás helyett új szokás

Az agyunk a felvett szokásaink alapján állítja össze a napi menetrendet. Ha a fogadalommal egy szokást elveszünk magunktól, veszteségként éljük meg. Fogós kérdés, hogy tudjuk-e helyettesíteni egy olyannal, amiért hajlandóak vagyunk energiát mozgósítani? Ha például esténként nassolni szoktunk, miközben Netflixen nézünk egy filmet, akkor érdemes valamilyen alacsony kalóriatartalmú kajára váltani első körben. Chips és csoki helyett például müzliszeletre vagy gyümölcsre, házi készítésű, egészséges finomságra. (Persze ez is érdekes: egyes étkezési szakemberek állítják, a gyümölcs fogyasztása nem jó este. Nekem például jól esik, kordában tartja az emésztésemet.)

Maradva a kajákkal kapcsolatos fogadalmaknál, tudnunk kell róla, hogy a nassolással sokszor a feszültséget vezetjük le. Őrülten, sok energiát levezetve rágunk, és ezáltal szabadulunk meg a felgyülemlett stressztől. Sűrűn előfordul egyébként, hogy összekeverjük az éhségérzetet a szomjúsággal. S ha meginnánk egy nagy pohár vizet, gyorsan elmúlna az érzés. Vagy mondjuk egy finom vitaminos italt a Power Fruit kínálatából. Funkciót is találhatunk ezekhez az ivásokhoz: a Pro+ kollagénes itala például segíti a testünk regenerálódását a napi hajtás közepette, miközben a bőrünk egészségéről is gondoskodik.

A tévénézést sem muszáj rögtön abbahagyni esténként, de közben akár lehet lábat emelgetni, hanyatt fekve tornázni, nyújtani egy kicsit, esetleg szobakerékpározni. Mozgás közben nem is fogjuk kívánni a nassolni valót. Egy ilyen apró változást hozó új szokással máris kiváltottuk az előzőt, ami káros volt az egészségünkre, mégsem rokkantunk bele.

Az a fránya időbeosztás!

Nekem is van az idei évre egy komoly fogadalmam: meg kell tanulnom jobban beosztani az energiáimat, egyszerűen vissza kell vennem a sok edzésből. Ez azért nem hétköznapi dolog, hiszen egészséges szokásról beszélünk. Ám én az a típus vagyok, aki a regenerációs idő figyelmen kívül hagyása mellett sportol túl sokat. Nem hagyom pihenni a szervezetemet. Komoly terveink vannak idén, ezért Ervin megkért, hogy az eddiginél több feladatot vállaljak az R-Waterben. A személyes coaching üléseimen idén már nem csak a lélekkel, a testtel is szeretnék foglalkozni, és emellett a céges munka csak úgy férhet bele, ha valami másból visszaveszek. Sokkal jobban meg kell tanulni beosztani az időmet, mert várhatóan nagyon feszes lesz a napi menetrend, ami eddig sem volt átlagos.

Reggel 4-kor kelek, ennél korábban már nem nagyon tudok, itt tehát nem tudok időt nyerni. A sport nálam az elégedettség egyik igazi fokmérője, de a munkával, a családommal szemben nem kötelezettség, le kell, hogy faragjak belőle a saját érdekemben. Az igazi kérdés, hogy mennyire leszek elégedett saját magammal, ha kevesebbet mozgok. Furcsa lesz, amit írok, de ez pontosan ugyanolyan nehéz, mint amikor egy keveset mozgó embernek a hétköznapjai részévé kell tennie a sportolást.

Az otthoni munkában még biztosan tudok időt nyerni: a fiúkat jobban befogom majd a házimunkába, amelynek a dandárját eddig én vittem. A téli szünetben már elkezdtünk gyakorolni: az egyikük a törölgetésbe és a porszívózásba kapcsolódott be, a két nagyobbik fiam közben bútort pakolt az apjukkal.

Szóval mi is kitűztük otthon az új célokat, és megyünk előre, hogy teljesítsük őket. Hajrá, szurkolok minden más fogadalomtevőnek, a lényeg, hogy a célokat és az oda vezető utat reálisan lőjjük be, és megfontolt lépésekkel haladjunk! S ha nem mindig sikerül megvalósítani, ne keseregjünk. Pihenjünk egyet, fújjuk ki magunkat, s folytassuk ott, ahol abbahagytuk!

Ami nem sikerül elsőre, sikerül sokadikra!