Hogyan mondjunk nemet? – 2. rész

Az előző posztban főként a saját példámon, a családunk példáján keresztül szemléltettem, milyen létfontosságú szerepe van az életünkben az igeneknek és a nemeknek. Most szeretnék néhány olyan esetet is hozni, amellyel a coaching karrierem során találkoztam.

Egy negyvenes éveiben járó férfit coach-oltam a minap, akinek a családjában történt egy igen fontos változás, és az új élethelyzet hatására rögtön háttérbe helyezte magát. Önmaga, az önmagáról való gondoskodás azonnal másodrendűvé vált. Nem egyedi eset, sőt.

Az önszeretettel majdnem mindannyiunknak gondja, dolga van, ezért sokszor nem gondoskodunk magunkról megfelelően. Ha nem szeretjük igazán magunkat, nem vagyunk képesek elfogadni a hibáinkat, a rossz érzéseinket, a testalkatunkat, mindent, ami mi vagyunk. Ha megbirkózunk az önelfogadással, onnantól nem fogjuk belekényszeríteni magunkat rossz környezetbe, rossz munkahelyre, rossz lakóhelyre, rossz testi- és lelki állapotba.

Nyugodtan bevallhatjuk magunknak, legbelül mindig érezzük, mire van szükségünk. Ennek ellenére nemet mondunk a valódi igényeinkre, s helyette sokszor rövid távon elérhető függőségeket választunk, az alkoholt, a cigarettát, az egészségtelen kajákat, az extrém mennyiségben fogyasztott Netflix-sorozatot, a végnélküli facebookozást, instázást, vagy akár az egészségesnek már nem nevezhető mennyiségű sportolást.

Mi kell ahhoz, hogy megtanuljuk szeretni, és elfogadni magunkat? Tiszta és stabil önértékelés, önbizalom, magabiztosság – ezek biztosan. Kérdéseket kell feltennünk magunknak: reálisan látom magam, s ez alapján valóságos célokat tudok kitűzni? Ha szeretem magam, sokféle belső folyamatra igent tudok mondani még akkor is, ha fájdalommal jár. Amikor például valaki bizonytalannak látja a jövőjét, ám az önszeretetből kiindulva hisz önmagában, és emiatt olyan változásra is képes igent mondani, amely messze kívül esik a komfortzónáján.

A potmétert be kell állítani

Észrevettem, hogy amikor coaching üléseken elkezdünk dolgozni valakivel az önbizalom, az önszeretet, az öngondoskodás témakörében, sokan átesnek a ló túlsó oldalára. A potmétert be kell szépen állítanunk. Ha mondjuk éhesen megyünk el bevásárolni, sokkal több kaját veszünk, mintha teli hassal mennénk a boltba. Az önbizalom esetében ugyanez a helyzet, ha nagy hiányát érezzük, mindent felvásárlunk, amikor beszabadulunk az „önbizalomboltba”. Túlzásba esünk. Egészséges önbizalom esetén legfeljebb a szükséges kiegészítőket vesszük meg, amiktől erősebbek, stabilabbak leszünk.

Coach-olok egy fiatal lányt néhány hónapja. Dolgozunk azon, hogy kevésbé legyen naiv, mert nagyon gyorsan elhisz mindent, amit a férfiak mondanak neki. Egy régi barátja, aki alaposan kihasználta korábban, a minap újra jelentkezett nála. A megszerzett önbizalom, lelki stabilitás révén a lány nem dőlt be neki, olyan ügyesen kijelölte a határokat, hogy nem látszik esély arra, hogy visszacsússzon a korábbi állapotba. Amikre korábban igent mondott, most nemmel válaszolt, és elmondta, hogy mik az elvárásai. Ezzel olyanná formálta a kapcsolatot, ahogyan az neki elfogadható. Jó volt ezt hallgatni. Érződött rajta, hogy szereti magát, ismeri az értékeit, bízik önmagában és tudja érvényesíteni az igényeit. Reális magabiztossága segít abban, hogy elkerülje egy újabb bántalmazó kapcsolat lehetőségét, melyből sajnos korábban már több is jutott neki. Kapcsolatfüggőség és naivitás miatt talán többé már nem fog szenvedni, letette ezt a nehéz batyut. Büszke vagyok rá, ilyen jellemfejlődésből lenne jó minél több.

A tudatos egyensúly

Az előző posztban azzal kezdtem, hogy óriási munkával sikerült nemet mondanom a megfelelési kényszerre, vagy inkább a tökéletességre törekvés kényszerére, és végre elkezdtem megtanulni szeretni saját magamat. Valójában ma is bennem van a jóra törekvés, a megfelelés iránti igény, de már nem olyan mértékben, mint akkoriban. Ma már egyre többször mondok igent a belső szükségleteimre, s egyre határozottabban és magabiztosabban merek nemet mondani, amikor annak jön el az ideje. Hogy mi történik, ha néha mégis igent mondok, amikor a belső szükségleteim nemet súgnak? Akkor legalább tudom, mit nyerek rövid és mit hosszú távon, s ennek tükrében tudatosan és kiegyensúlyozottan döntök.

Nekem nagy megnyugvást hozott, hogy az igenek és nemek arányát tervezetten egyensúlyban tudom tartani az életemben. Mindenkinek a legjobb szívvel javaslom, hogy tartsa ezt szem előtt a saját boldogsága érdekében.