A futás éltet, de csak ha ésszel csináljuk!
Éppen ezért, mielőtt nekilátunk a tervezett kezdőtávnak, vegyük számításba, hogy mennyit, és milyen rendszeresen sportoltunk korábban, milyen az aktuális fizikai, lelki állapotunk, mi a célunk, hova szeretnénk eljutni! Nem érdemes fejjel rohanni a falnak, lehet, hogy visszafogottabb mozgással, például egy pörgős sétával hatékonyabban tudjuk indítani a futókarrierünket. Az újfajta életmódunkhoz igazított étrendről, a futáshoz jól passzoló sport-, izotóniás- valamint, vitaminitalokról se feledkezzünk meg!
Miért kezd el futni valaki, mi a vágyott célja? Ez azért elemi kérdés, mert a cél mindig meghatározza az eszközt.
Nekem meggyőződésem, hogy futni bárki tud, és ha rákapunk az ízére, imádni fogjuk. Valójában szinte mindannyian a futás képességével születünk, ez természetes az embernél, a kicsi gyerek is ezt teszi, amikor feláll, és már stabilan képes járni, sétálni. Rögtön elkezd kocogni, futni, rohanni.
Olyan is van persze, hogy valaki utál futni, ami nehezítő tényező. Az a tapasztalatom, hogy az utálatot általában egy (vagy sok) rossz emlék váltja ki, mely testi érzetek, érzések formájában jelentkezik, azonban kitartó munkával megváltoztatható. Mindig a hideg futkos a hátamon, amikor a suliban időhöz és távhoz kötik a futást. Kiadja a tesitanár, hogy 3 és fél perc alatt fussál 1 kilométert, ez a kötelező penzum mindenkinek, függetlenül a testi adottságoktól, a képességektől. Egész életére megutáltathatják a futást a gyerekkel a negatív, frusztrációt jelentő élmény miatt.
Azt hiszem, hogy ha felnőttként ésszerűen elkezdünk futni, akkor nem, vagy csak minimálisan tudjuk elrontani. Arra azonban figyelni kell, hogy a kezdéskor ne olyanhoz mérjük magunkat, aki 35 éve fut, és ha hajnali 4-kor iszonyatosan fáradtan ébred, akkor is elmegy egy 10 kilométeres körre, mert rutinból megy neki. Az, hogy nekem például ez így komfortos, nem jelenti, hogy másnak is az lesz, főleg nem egy kezdő futónak. Én például szeretek homokon is futni, miközben ez alapvetően nagyon megerőltető mozgástípus.
Egyéni igényekhez igazodva
Ha jobban belegondolok, szinte lehetetlen általános érvényű tanácsokat adni egy kezdő futónak, hiszen a számára megfelelő terhelés függ többek között attól, hogy hány éves, van-e rajta súlyfelesleg, sportolt-e gyerekkorában, milyen edzettségi és lelki állapotban van. A testi adottságokra is érdemes nagyon odafigyelni. Ha valakinek például befelé dőlő lába van, és nagyobb testsúlyfelesleggel rendelkezik, akkor egyik edző sem a futást javasolja majd első lépésnek. Először a napi aktivitást érdemes fokozatosan növelni, például többet és gyorsabban sétálni, és ehhez igazítva rendszeresen, kiegyensúlyozottan, egészségesen étkezni. Ez pozitív esetben súlycsökkenéshez vezet, ami egyre nagyobb edzésterhelést tesz lehetővé, így idővel el lehet kezdeni óvatos tempóban futni, helyesebben mondva inkább kocogni.
Sok kezdőnek tehát a múltja, a fizikai és lelki állapota tükrében lehet, hogy azt ajánlanám első körben, hogy tegye a hétköznapjai részévé a sétát. Nem a szatyorlóbálós, cigizgetős tempót, hanem amely már terheli a szervezetet, de nem túlterheli. Előtte kicsit be kell melegíteni az ízületeket, fokozatosan érdemes aztán növelni a tempót. A fokozatosság elve nagyon fontos, illetve az is, hogy figyeljünk a testünk üzeneteire. Ha megterheltük, hagyjuk utána regenerálódni, és aztán terheljük újra. Így válhatunk saját magunk jó edzőjévé. Ha erre nem vagyunk képesek, felkészült edzőket is felkérhetünk erre a feladatra.
Sokan vannak, akik elkezdtek 30-40 évesen aktívan futni, ám nem figyeltek túlzottan a bemelegítésre, a fokozatosságra, a futás utáni nyújtásra. Rákaptak a futás ízére, megvolt az áhított félmaraton, aztán a maraton, és 5-10 év elteltével a testük elkezdi nyögni a túlterhelésből fakadó problémákat, a térd-, boka-, Achilles-, derékfájdalmat. Én is sokáig túledzettem magam, hiszen számomra a futás sokáig a lelki problémákból való menekülést jelentette, nem az egészséges, önfeledt, tudatos sportolást. Majd az apróbb sérüléseim rávezettek arra, hogy érdemes a tudományt belevinni a sportba. Az utóbbi évtizedben fokozatosan fejlesztem a saját edzéseimet, az aktuális céljaimnak megfelelően. Ma már tudom például, hogy ha nem foglalkozom a testem mobilitásával, 10 év múlva már maximum csoszogásra leszek képes, futásra biztosan nem.
Futni sokféle ’terepen’ lehet, aszfalton, városi környezetben, kiépített futókörön, terepen vagy futópadon. Én a természetes környezetet preferálom, szeretem az erdőben, homokban való futást, mely olykor-olykor nagy kihívást jelent. Tudnunk kell, hogy a különböző talajon végzett kocogás másképp terheli az ízületeket, izmokat, csontokat, ezért javaslom, hogy mindenki az egészségi állapotának megfelelő talajt válassza. A nagyobb súlyfeleslegnél, vagy problémásabb ízületeknél például jó alternatíva lehet a futópálya, hisz ott a talaj kisebb terhelést jelent a testre, mint az aszfalt. És persze bárkinek hasznos, ha beszerez egy számára megfelelő, jó minőségű futócipőt. A hölgyek pedig egy jó sportmelltartót. Majd indulhat az egyéni futó/sétáló challenge! Persze ne feledkezzünk meg a folyadékpótlásról sem!
Az L-karnitin és az izotóniás ital sokat segít
Bármelyik sport esetében, így a futásnál is fontos, hogy hogyan étkezünk, mit iszunk az aktív mozgás mellett. Ha a korábbinál több kalóriát kezdünk égetni, több energiára van szükségünk a napi jó működéshez. A tápanyagokban, vitaminokban gazdag, fehérjéből, zöldségekből, gyümölcsökből, megfelelő mennyiségű szénhidrátból összeállított étrend segíti a mozgást, építi az egészségünket.
Aktívabb testmozgás, futás közben rengeteg folyadékot és a szervezetünk számára fontos összetevőt veszítünk, amit pótolni kell. Erre a célra szolgálnak a sportitalok, izotóniás italok, amelyek elektrolitokat, ásványi anyagokat, szénhidrátot tartalmaznak, és újratöltik az energiatartalékainkat.
Profi fejlesztő csapatunk többféle sportitalt fejlesztett, hogy mindenki a céljának megfelelően tudjon válogatni. Elérhető például az L-karnitinnal dúsított Absolute Live sportitalunk. Ennek a vitaminszerű összetevőnek a lényege, hogy segíti a zsír energiává alakítását, gyorsítja az izom regenerációját, csökkenti az izomfáradtságot, és amellett, hogy energiát ad, fokozza az állóképességünket. Ezért használják alapvető étrendkiegészítőként azok, akik aktívan mozognak, futnak. A hétköznapok során fogyasztott vitaminitalok pedig az elvesztett folyadékon keresztül hiányzó vitaminok pótlására jók. Főleg azoknak, mint én, aki egyszerűen képtelen kapszula formájában megenni a vitamint.
