Többnyire flowban futok

Ahogy az előző posztomban írtam, a stresszt mindig mozgással vezetem le, ezért is lesz nagy kihívás számomra, hogy az idén sokasodó céges és egyéb feladatok miatt hogyan tudok majd megelégedni a kevesebb mozgással.

Gyerekkorom óta futok. Volt, amikor lelki okok miatt túlzottan terheltem a testemet a futással, ma már nem csinálok ilyet. Hajnalban indulok a szokásos körömre, a házunk közelében van egy szép fenyőerdős rész. Ma reggel hamar mentem, a zúzmarás tájat pont megvilágították a felkelő nap első sugarai. Közben néha átszalad a tájon egy-egy őz. Olyan érzés ilyen természetes környezetben futni, mint amikor az ember ajándékot bont ki. Felszabadítóan hat az intuitív energiáimra, valósággal táncra perdülnek.

Hogy mit iszom futásnál? A kollagénes italunkat előtte és utána is, az L-karnitines italt szintén, segíti a regenerációt. A termogenikus hatása is pazar, szó szerint bemelegíti a szervezetet. Utóbbinak az ízét is kifejezetten kedvelem. Az amino mix italunkat ritkábban iszom futáshoz.   

Néha alig emlékszem a futásra

A futás monoton mozgás, néhány perc után az agyunk már nem analizál, bekerülünk a flowba. Én könnyen flowba esek, tíz alkalomból nagyjából nyolcszor ilyen állapotban vagyok, alig emlékszem magára a futásra. Ilyenkor teljes természetességgel jönnek elő a megoldások különböző helyzetekre, és persze előkerülnek a pozitív gondolatok is.

Mostanában például azon agyalok a hajnali futásaimkor, hogyan tudom majd kezelni, hogy kevesebb időm jut majd a rendszeres testmozgásra. Megoldások villannak be, amiből a futás után szépen tudok szemezgetni. Régebben megfogadtam, hogy a futás után leírom ezeket a gondolatokat, de sajnos nem mindig tartom be.

Budapesten is szoktam néha futni. Ott azért más mélységű a flow, hiszen mindig van valamennyi forgalom, a Margitszigeten sokan futnak, sok a kutya. A csendes futást sokkal jobban szeretem.

A megoldások attól függő intenzitással érkeznek, hogy éppen mire keresem a választ, min gondolkozom. Nem szoktam keretek közé szorítani a futás közbeni gondolatokat, nem határozom el, hogy aktuálisan milyen problémára szeretnék megoldást találni.

Nem harcolok a negatív gondolatok ellen

Nem hallgatom el, természetesen a negatív gondolatok is jönnek. Főleg a futások elején, vagy amikor elkezdek elfáradni. Nem harcolok ellenük, egyszerűen elvagyok jelenlétükkel, már megtanultam elfogadni őket is. Ha már úgyis jönnek időnként. Mivel elfogadom a jelenlétüket, így egy idő után el is illannak. Persze előfordul, hogy megterhelik az egész futást, és amikor hazaérek, az az érzésem, hogy hiába mozogtam, hiába vezettem le a stresszt, rosszabbul vagyok, mint előtte.

Mostanában például elég sok az emberi veszteség az életemben. Erősen kapcsolatorientált vagyok, és nehéz elfogadnom, hogy az aktuális élethelyzetem miatt időről időre megszakadnak ezek a viszonyok. Mostanában futáskor sokszor agyalok egy-egy kapcsolatom megszakadásán, nem hiába. Az idő előrehaladtával könnyebben el tudom fogadni a veszteségérzést, azt, hogy egy barátom nem tud már részt venni az életemben, vagy csak kis mértékben van jelen. Ezeket a veszteségeket csak akkor tudja az ember kezelni, ha például futás közben elindítja magában a belső beszédeket, és átrágja, hogy mit jelent számára egy-egy ilyen emberi kapcsolat. Ha a belső beszéden túl vagyunk, akkor már kifelé is tudunk kommunikálni róluk, például a párunkkal, egy önismereti csoportban, vagy pszichoterápiában.

Abban, hogy a saját lelki egészségem ápolásában idáig eljussak, óriási segítséget jelent a futás, elindítja bennem ezeket a felszabadító erejű belső beszédeket. Mindenkinek melegen ajánlom, akár receptre is felírnám! S ha valaki nem tud futni? Sétáljon! A lényeg, hogy legyen friss levegőn és fejtsen ki erőt a mozgással. Használjuk a testünket bátran!